Egy gazda elmegy a lóvásárra

Egy gazda elmegy a lóvásárra

Egy gazda elmegy a lóvásárra, vesz is egy szép lovat a cigánytól, aki útravalóul az alábbi intelmet mondja:

  • Vigyázzon ám ezzel az állattal, mert fára nem mászik, vasat nem eszik!

No nem baj, gondolja a gazda, arra igazán nincs szüksége sem a lovamnak, sem nekem, hogy fára másszon, meg vasat egyen.
Amikor a gazda fel akarta szerszámozni a lovat, a zablát csak nagy üggyel-bajjal sikerült a ló szájába rakni, hiszen: “vasat nem eszik!”. Amint át akart vele menni a fahídon, az állat megtorpant, nem ment tovább, mivel: “fára nem mászik!”
A gazda visszavitte a lovat a cigánynak, de az nem vette vissza.

  • Megmondtam, mi a hibája, akkor figyelmen kívül hagyta, én már vissza nem veszem!

Két gazdag lovagolni tanul

Két gazdag lovagolni tanul

Két gazdag lovagolni tanul, mert azt hallották, hogy ez most újra sikk.
Minden rendben is megy, csak a zablát nem tudják sehogy sem a ló szájába adni.

  • Nincs más hátra – dünnyögi az egyik – várnunk kell.
  • Mire? – kérdi a társa.
  • Hogy ez a dög ásítson egyet.

Gyors ló

gyors ló

gyors ló

  • Aztán gyors ez a ló? – kérdi egy vevő a kupectől a lóvásárban.
  • Hát persze. Még a legsebesebb záporban is csak a farkát éri az eső!