Egy öregember csónakázik a tavon. Egyszer csak odaúszik hozzá egy béka, és azt mondja neki:
- Csókoljon meg, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.
Az öreg nem válaszol, belerakja a békát a zsebébe, és partra evez. Ott a béka ismét megszólal: - Én valóban elvarázsolt királylány vagyok! Csókoljon meg, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk!
Az öreg most sem válaszol, szótlanul ballag a város felé. A béka most már ingerülten mondja: - Hát miért nem csókol meg? Hát nem érti, hogy én egy elvarázsolt királylány vagyok?
- Nézze, kisasszony – mondja az öreg -, én elmúltam nyolcvanéves. Ebben a korban az ember már többre megy egy beszélő békával.